A keleti orvoslás szerves része az akupunktúrás kezelés. Több ezer éve alkalmazzák
gyógyításra, megelőzésre s ez a tény mindent elárul. Egy nem működő módszer néhány hónap,
néhány év alatt teljesen feledésbe merül.
Csak az igazán értékes dolgokat őrzi meg a hagyomány évezredeken keresztül.
Keleti és nyugati orvoslás
A keleti orvoslás az embert „egész”-ként” vizsgálja. Nincs kardiológus, belgyógyász, nőgyógyász, urológus,
de van akupunktőr, aki a szervezet egészének a működését igyekszik visszaállítani betegség esetén, illetve
fenntartani az egészséges működést, megelőzéskor.
Még józan nyugati gondolkodással is nagyon nehéz elképzelni, hogy például rossz szívműködés esetén az
összes többi szerv hogyan működhet kifogástalanul, hiszen rossz a szervezet vér- és tápanyag ellátása. A
beteg kardiológushoz kerül, aki a szívvel foglalkozik, pedig már a szívbetegségek legkoraibb szakában is
gondolni kellene arra, hogyan előzzük meg hatékonyan a többi szerv működésének károsodását.
Természetesen az is elgondolkodtató, mi okozta a szív megbetegedését.
Ugyanez a gondolatmenet vonatkozik egy vese-, máj- vagy tüdőbetegségre is, hiszen ezen működések
károsodása sem hagyja érintetlenül a többi szervet, a szervezet egészét.
A nyugati orvoslás, mint analitikus tudomány, "darabjaira (szerveire) szedi szét" az embert, ez a gyógyítási
módszere. Nem szabad elfejteni, hogy az élő szervezet több, mint összerakott szervek halmaza, hiszen
egységként viselkedik, a maga sajátos törvényeszerűségeinek megfelelően.
A gondolkodásmódban mutatkozik meg a keleti és a nyugati orvoslás különbözősége. Ez nem jelenti
azt, hogy az egyik jobb lenne a másiknál, valóban csak különbözőséget jelent.
A keleti orvoslás a szervek működését összefüggéseiben vizsgálja. Valamely szerv betegsége vagy
meggyengült funkciója milyen módon befolyásolja a többi szerv, a szervezet egészének működését.
A gyógyítás nem a panaszokra, a tünetekre korlátozódik, hanem a bajok gyökerére, az ok(ok)ra, ez a
hatékonyság egyik titka.
Az akupunktúrás kezelés korlátai
Az akupunktúra nem varázslás, nem mindenható gyógymód. Megtanulható elméleti alapokon nyugvó
tudomány, aminek ismerni kell korlátait, tudni, hogy mikor kell a beteget máshová irányítani. Erre nagyon jó
példa a „vakbélgyulladás”, aminek egyik tünetét, a fájdalmat, akupunktúrás kezeléssel hatékonyan lehet
csillapítani, de maga betegség ezzel nem oldódott meg. Természetesen ennek a betegnek sebészre van
szüksége.
Betegség a keleti orvoslásban – pangások a szervezetben
Bármely szerv betegsége annyit jelent, hogy működése megváltozott lelassult vagy kórosan felgyorsult.
A lelassult működés pangást okoz. Ez a pangás jelenik meg panaszként, mint fájdalom. A pangás
következtében a szervek „folyadékkal” (pl: vér, hűtő folyadékok) való ellátottsága csökken. Az elégtelen
hűtés miatt egyes szervek működése felgyorsulhat (pl: gyors szívverés, pajzsmirigy túlműködés stb). Ami
gyors, az egyre több hőt termel, a megfelelő hűtés hiányában felhalmozódó hő pedig tovább gyorsítja a
folyamatokat. Ha a betegség okát kutatjuk, előbb-utóbb, mint a leírtakból láthatjuk egy pangáshoz jutunk
vissza.
A pangásoldás az okok felismerése után tűszúrással történik a kezelések során. A szervezetet behálózza
egy olyan rendszer (hívhatjuk csatornának, meridiánnak), melyen keresztül a megfelelő pontokkal a
pangások oldhatóak, a szervek működése befolyásolható.
A keleti orvoslás elméleti alapjai szervesen illeszkednek a Világegyetem működésének
törvényszerűségeibe, az embert a természet részének tekinti, ezért a megfelelően végzett kezelések
hatékonyak.
A beteg ember a betegségétől akar megszabadulni, gyógyulni akar, az egészséges ember egészséges
szeretne maradni. Nem érdekli hogy „nyugati” vagy „keleti” módszerekkel, de egészséges akar lenni.
Éppen ezért józan paraszti ésszel meg kell találni az egészséghez vezető legjárhatóbb utat, ötvözni a mindkét
orvoslás adta lehetőségeket.
Created by Illés Zoltán |