Az akupunktúra és én


Nagyon sokan megkérdezik tőlem, hogy miért választottam az akupunktúrát, hogy jutott eszembe

akupunktúrázni.

Az akupunktúra misztikus varázslatnak tűnt számomra. A nyugati orvoslás művelőjeként hihetetlen

volt, amit láttam. Néhány tűt beleszúrnak valakibe és akár több évtizedes panaszok

szűnnek meg egy pillanat alatt. Vajon hogyan, miért gyógyítanak ezek a tűk? Hiszen néhány tized

milliméter átmérőjű, hajlékony tűcskékről beszélünk. Hihetetlenül izgatott a dolog, roppant kíváncsi

voltam. Így elkezdtem tanulni (és rendületlenül tanulom a mai napig) a Hagyományos Kínai

Orvoslást. Egy másik világ kapuján léptem be.

 
Azt is hozzá kell tennem, hogy az egyetem elvégzése után nem kellett sok idő ahhoz, hogy
 
észrevegyem azt a nem kevés embert aki ugyan egészséges volt minden lelete szerint, de mégsem
 
érezte jól magát. Volt olyan is, aki fejfájós panaszaira azt a választ kapta, hogy tanuljon meg együtt
 
élnivele
 
 
Úgy gondoltam, hogy a fájdalom, a rossz közérzet nem az egészség biztos ismérve, márpedig
 
ezeknek az embereknek azt mondták, hogy nem betegek. Úgy gondoltam, hogy akupunktúrával
 
rajtuk is segíthetek .
 
Megismerkedtem a keleti orvoslás gondolkodásmódjával és módszereivel.
 
 Óriási felismerés volt számomra, hogy a pulzus- és nyelvvizsgálat milyen értékes információkkal
 
szolgál, csak meg kell látni, amit nézek. Semmi műszer, semmigép és én már rengeteget tudok a
 
betegről.
 
Olyan ok-okozati összefüggések tárultak fel, melyek a keleti gondolkodásmód, filozófia nélkül
 
rejtve maradtak volna előttem.
 
 
Igyekeztem a keleti és a nyugati orvoslás adta lehetőségeket együttesen állítani gyógyításom
 
szolgálatába. Hiszen nem arról szól a történet, hogy az egyik vagy a másik jobb lenne, a
 
szemléletbeli különbségen van a hangsúly. Ugyanannak a történésnek más-más oldalát
 
vizsgálja a két orvoslás. A kettő ötvözésével a gyógyítás hatékonysága megsokszorozható.


Hol lehet megtanulni az akupunktúrát?
 
 
Nagyon sokszor megkérdezik tőlem. Ugye Kínában tanultam? A legtöbben ezt feltételezik.

Nem könnyű dolog az akupunktúrát jól megtanulni. Nincsenek általánosan elfogadott
 
tankönyvek.

Ez a kezelési mód az európaitól eltérő kultúrális környezetben alakult ki, így az első lépés ennek
 
a gondolkodásmódnak a megismerése volt.

Óriási szerencsém volt, mert az első akupunktúrás iskolát Paul Völgyesinél végeztem. Ez egy
 
három évig tartó képzés volt, aminek első évében csak a gondolkodásmódot, a keleti filozófia
 
alapjait igyekeztünk elsajátítani.

Ez az iskola nem receptkönyveket magoltatott be velem, hanem arra nevelt, hogy
 
gondolkodjamlássam meg a szervezet működésbeli összefüggéseit. A megszurandó pontokat
 
így ki tudom következtetni.
 

Számomra a tanulás folyamatos dolog, nem lehet abbahagyni. Az elmúlt két évtized
 
akupunktúrás gyakorlata is alátámasztotta ezt. 

A  keleti orvoslás tanulmányozása közben átalakult az életfilozófiám. Megláttam olyan
 
dolgokattörténéseket, melyek azelőtt észrevétlenek maradtak előttem. Megtapasztaltam,
 
hogyan alakítja át a keleti gyógyítás filozófiája egész gondolkodásmódomat.
 
 
A legtöbb beteg már megjárta a maga kálváriáját, mire rászánja magát az
 
akupunktúrás kezelésre. Ha ebben a helyzetben javítani tudok a beteg állapotán, az számomra
 
óriási sikerélményt jelent.
 
 
Szeretem jól érezni magam, szeretem a gyógyítás adta sikerélményt. Lehet hogy ez önzés,
 
de ezt az önzést kívánom még sokáig a betegeimnek és magamnak.
 
 
AZ EGÉSZSÉG NEM MINDEN, DE EGÉSZSÉG NÉLKÜL MINDEN SEMMI!